Ma is folytatom a blogos „disputa-tréninget” – a különböző
vitaformátumok bemutatását. Ígérgettem, hogy a közösségi vitákig fogok eljutni
a hétvége folyamán, és láss csodát, állom a szavam. Persze nem leplezek le
mindent, hiszen akkor mi maradna a valós tréningekre? Hiszen a SzEDiK
foglalkozásain a lelkes önkénteseket a közösségi viták világába akarjuk főként
elkalauzolni, és kevéssé a már bemutatott, erősen szabályozott versenyviták
világába.
Tehát a közösségi vita. Azt hiszem, a neve magáért beszél –
olyan vitákról van szó, egyrészt az egész közösség felszólalhat, mindenki
kifejezheti a véleményét, másrészt valóban a közösség problémáiról folyik a
vita.
A közösségi vitának számtalan formája és variációja létezhet
– a moderátok alakíthatják az alapformátumokat úgy, hogy az tökéletesen
ráilljen az adott közösségre.
Közösségi vita lehet akár egy kerekasztal-beszélgetés. Azt
hiszem, a többség látott már ilyet, vagy legalábbis hallott már róla. Van
néhány meghívott vendég, aki szakértője a témának, vagy döntéshozó, vagy
valamiért számít a szava, és van a közönség. Kettejük kommunikációja zajlik,
főként kérdések formájában (a közönség kérdez, a meghívottak válaszolnak), de
akár ez konkrét beszélgetéssé is alakulhat, ha mindkét fél vevő a dologra.
Ennek egy sokkal kifinomultabb továbbfejlesztése a Word Café
módszer. Ez valami szuperjó dolog. Sokkal közvetlenebb, barátságosabb hangulatú,
mint a kerekasztal-beszélgetés. A Word Caféban is vannak meghívott személyek,
gondolatadók, akik kapnak egy-egy asztalt (vagy éppen vízi biciklit, vagy néha tényleg kávézóban egy asztalt), és a
közönség pedig ezekhez az emberekhez rendeződik. Fontos szabály az, hogy az
asztaltársaságoknak cserélődniük kell, a megadott idő után, amit egy adott
asztalnál töltünk, úgy kell új asztalt választanunk, hogy lehetőleg olyanokkal
kerüljünk össze, akiknek még nem voltunk a társaságában. Az asztaloknál pedig a
megadott idő alatt (ami változhat) kialakul a párbeszéd, a gondolatadó elmondja
a véleményét, tapasztalatát az adott témával kapcsolatban, a nála ülők pedig
kifejthetik a véleményüket. Egy asztalnál nem ülnek olyan sokan, így tényleg
barátságos, közvetlen beszélgetések alakulhatnak ki.
Ez a kettő lazább, ennél egy kicsit formálisabbak a
kétsarkos, a négysarkos viták (hogy ezek mik? Kiderül, ha eljöttök a SzEDiK-es
találkozóra november 25-én!). Vagy például lehet úgy is közösségi vitát
csinálni, hogy van négy-öt csapat, ők az adott témáról kidolgozzák az érvrendszerüket,
ezek után a csapatok körben ülnek le úgy, hogy az egyes csapatok elkülönülnek,
és a vezérszónokuk beljebb ül. Így tulajdonképpen vagy egy kicsit belső, és egy
nagyobb külső kör. A bent ülő vezérszónokok beszélhetnek, de kérdéseket a „külsők”
is tehetnek fel, sőt, a külsők be is ülhetnek, ha a csapat úgy dönt, lecserélik
a vezérszónokot. A vita ideje, a megszólalások száma és hossza változtatható,
alakítható a társaság igényeihez.
Vagy éppen az is kitűnő közösségi vitaforma, amikor két nagy
csapat van, az első és utolsó beszédeket tartja a két vezérszónok, közben pedig
variálható számú és idejű beszédek hangozhatnak el (ez mindig megegyezés
kérdése, vagy a moderátor döntése), de így mindenkinek esélye van felszólalni,
vagy legalább kérdezni.
A vita lényege pedig ezekben a közösségi vitákban is
megtalálható: a vélemények ütköztetése kulturált módon, érvekre támaszkodva,
ezek is fejlesztik a kiállást, a gyors reagálást, és mindazt a sokmindent, amit
már korábbi bejegyzésekben kifejtettem. Ja, és ezek sokkal könnyebben
használhatóak a döntéshozásban, a döntéshozók és a lakosok közötti
kommunikációban, mint a versenyviták.
Szóval mi ilyenekre akarjuk rászokatni a népet… Nem lenne
tök jó, ha annak eldöntése, hogy melyik utcát betonozzuk le nem áskálódással,
veszekedéssel menne, hanem úgy, hogy az emberek elgondolkoznak a problémán,
megvizsgálják a különböző aspektusait a dolognak, és meghallgatják más
érintettek véleményét? Szerintem de.
Ennek az elérése a célja a vitakultúra fejlesztésének. A mi
célunk pedig a vitakultúra fejlesztése! Na, itt a lényeg.
Ja, igen, erről jut eszembe. Várunk mindenkit az első
összejövetelünkre november 25-én este 8 órától. A dolognak semmi anyagi vonzata
nincsen (felvetődött a kérdés, de nem), ez igazából abszolút önkéntes munka a
részünkről. Azért csináljuk, mert szeretjük, és mert jó, és mert hasznos, és
mert segíthetünk másoknak, és mert jó másokkal együttműködve valami jót
csinálni. Annyi feltétele van ugyan a dolognak, hogy legyél kíváncsi, mi ez, és
ha eljössz, akkor dobd be magadat! A szedik.disputa@gmail.com
címre azért várjuk a jelentkezéseket, hogy fel tudjuk mérni, hányan leszünk –
ehhez tudjuk alakítani, hogy pontosan mit és hogyan fogunk csinálni. Ja, és
nagyon hálásak lennénk, ha megosztanátok a hírünket MINDENKIVEL, ha lehet. A
blogot, a facebook oldalt, egyáltalán, hogy vagyunk.
Azt hiszem, mára ennyi. Holnap suli, nekem kedden ZH… igen,
az egyetemi élet már csak ilyen :D Lájk, ha te is írsz ZH-t a héten! (Ezt a
szimpátia kiváltása érdekében írtam le, hátha megsajnáltok, és több lájkot
kapok, és főként, többen jöttök :D)
Sári
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése